II. Bábeli könyvtár –a teljes tudás létezése

„ (…) A nyelvek keveredése nem büntetés többé, az alany eljut a gyönyörig az együttélő, összeműködő nyelvek révén: a szöveg öröme, ez a boldog Bábel.”[1]

A Hypertext képes az összes digitális tudást összekötni, nem biztos azonban, hogy ez teljes és egységes tudás is egyben, mert az így kialakult virtuális bábeli könyvtár még inkább szinkretista, mint egy adott könyvtár állománya, hisz egységes szempontok nélkül gyarapodhat bármilyen szöveggel. (Nem csoda, ha azok a szövegek, melyeket nyomtatásban betiltanak, nagyon gyorsan otthonra lelnek a világhálón, és bitekben való létezésüknek köszönve egyszerűen és észrevétlenül másolhatók, tehát megsemmisíthetetlenek, a szabadpolcoknak (tárterületeknek) köszönve, melyekre bárki bármit elhelyezhet, ezek a polcok bárhol megjelenhetnek. Egy ilyen világkönyvtárban ugyanolyan eséllyel startol szerző vagy másoló, az olvasatok és olvasók újrafelosztása folyik. Egy egyszerű társadalmi példával illusztrálva: az írás évszázadokig a keresztény egyház monopóliumában volt Európában. A világhálón azonban egy kisegyház ugyanolyan sikeres lehet, mint a katolikus egyház, mert az itt uralkodó törvények eltérnek az eddig megszokottaktól, egy könnyen feldolgozható olvasat nagy tömegeket képes vonzani.[2]

A Hypertexten belüli átjárhatóság létrehoz a világhálón (a digitális bábeli könyvtárban) számos gyengébb-erősebb kapcsolódást. Ebben a könyvtárban azonban nem uralkodik rend, mert akkora méretű „adatot” tárol, hogy az átláthatatlan, s ne feledkezzünk meg a szabadpolcokról sem. Egy ekkora könyvtárat katalogizálni lehetetlen, hagyományos könyvtáros nincsen, a tudás pedig csak ömlik, teljesen ellenőrizhetetlenül, gátat semmi sem szabhat neki, mert folyamatos tárhely bővítés folyik, újabb és újabb „polcokat” készítenek, újabb szinteket emelnek. Megvalósulhat-e ebben a könyvtárban Gessner XVI. századi vállalkozása, a világbibliográfia? Erre keresem a választ.

Van valami, ami segítségünkre lehet, és egyfajta digitális könyvtárosként is felfogható: az intelligens keresőprogram, amely szabadidejében is folyamatosan és szorgalmasan adatokat gyűjt a könyvtárban, megállás nélkül, legeldugottabb zugát is feltérképezve. A szövegeket böngészve, statisztikákat készítve az előfordulás gyakoriságának függvényében bizonyos szavakat kiemel: ezek lesznek a kulcsszavak. Majd a kulcsszavak után kutatva újra meg újra végigböngészi az adatállományt, és önszorgalomból katalogizálja azt, újabb kulcsszavakat találva, szűkítve-bővítve ezek halmazát. Egy ilyen program a keresés során összetett (relációs) keresésre is képes. Ha hypertexttel kapcsolatos cikket keresek, meghatározhatom, hogy szerepeljen benne a hypertext, Derrida, de Nelson nem. Ez szűkíti a találatok számát, és segíthet a munkánkban.

A Hypertextben a szövegek közti átjárhatóságot a szerző biztosítja, ugyanis az adott szót, vagy idézetet, képet kijelölve rámutat egy újabb szövegre, szóra, idézetre, képre. Technikailag megoldható, ám nem alkalmazzák, hogy a számítógépek a világhálón, vagy egy adott könyvtárban található összes szöveg összes szavát rendszerezve önmaguk is keresztül-kasul linkeljék a szövegeket. Erre nincs túl nagy szükség, hisz egy keresőprogramba beírva a keresőkifejezést (a kritériumokkal együtt) a program, a digitális könyvtáros megjeleníti a linkeket, ezeken továbbhaladva új szövegben találjuk magunkat. Itt azonban meg kell állnunk, mert vagy az adott szöveg szerzőjének linkjeit használhatjuk, vagy a keresőprogramot.

Csakúgy, mint a borgesi könyvtárban, itt is bármelyik szövegnek végtelen számú változata létezik, melyek alig térnek el egymástól, ám egy adott szöveg több helyen és fordításban is megtalálható, a tükör (mirror) oldalakon, és, ha egy-egy szövegváltozat el is veszne, korábbi vagy későbbi változattal, vagy esetleg valamelyik klónjával egyszerűen helyettesíthető. A katalogizálásnál azonban nagyon nehéz a digitális könyvtáros dolga, ugyanis a szövegeken történt változásokat visszakövetkeztetni nehéz, és minden változatnak más-más lehet a szerzője, nem beszélve arról, létezik-e eredeti szövegváltozat.

A sok linkelésnek köszönve kialakul egy Világfa, elképzelhető, hogy bármely ágából elindulva, a könyvtár másik végén lévő szövegbe jussunk. Elképzelhető, ha a linkek már keresztül-kasul hálózzák az egész Hypertextet, akkor más csak Egy szöveg fog létezni, a teljes tudás.